Pusztacsatár himnusza
Csendes völgynek lágy ölében üde forrás csergedez, Egykor régen remetéknek szomját oltó friss vize. A remeték meghaltak már, égi honban várnak ránk, De itt hagyták örökségül számunkra Pusztacsatárt. Királyi nő él csendesen e szent völgynek rejtekén, Hangtalan imát rebegve lelke Istennel beszél. Árván áll a pusztaságban feje körül fénysugár, Vágyón néz a láthatárban, lelkeket szomjaz talán. A forrásvíz édes arca tisztaságát tükrözi, A mohos fő áhitattal földig hajol Őneki. Lenge szellő csobogtatja kék palástja szárnyait, De ő csak néz a távolba, könny ragyog szempilláin. Pusztacsatár Királynője, szeplőtelen Szűzanyánk, Ne hulljon értünk a könnyed, vágyunk elhozott Hozzád! Jó Királynő Veled élünk, Pusztacsatárt sem hagyjuk Veled együtt vágytól égünk, ne hagyjad el kis falunk! Kérünk Téged irgalomnak, mérhetetlen tengere, Aranyszíved nagy hatalma szánja meg e sereget! Áldj meg minket, Édesanyánk, itt az ősi kegyhelyen, Családunkat, falunk, hazánk, szenteljél meg bennünket! Szenteljed meg a világot, könnyes arcú Szűzanyánk,. Tartsad rája kék palástod, mennyországunk lesz Csatár! |
|
|