Pusztacsatár himnusza
Csendes völgynek lágy ölében üde forrás csergedez,
Egykor régen remetéknek szomját oltó friss vize.
A remeték meghaltak már, égi honban várnak ránk,
De itt hagyták örökségül számunkra Pusztacsatárt.
Királyi nő él csendesen e szent völgynek rejtekén,
Hangtalan imát rebegve lelke Istennel beszél.
Árván áll a pusztaságban feje körül fénysugár,
Vágyón néz a láthatárban, lelkeket szomjaz talán.
A forrásvíz édes arca tisztaságát tükrözi,
A mohos fő áhitattal földig hajol Őneki.
Lenge szellő csobogtatja kék palástja szárnyait,
De ő csak néz a távolba, könny ragyog szempilláin.
Pusztacsatár Királynője, szeplőtelen Szűzanyánk,
Ne hulljon értünk a könnyed, vágyunk elhozott Hozzád!
Jó Királynő Veled élünk, Pusztacsatárt sem hagyjuk
Veled együtt vágytól égünk, ne hagyjad el kis falunk!
Kérünk Téged irgalomnak, mérhetetlen tengere,
Aranyszíved nagy hatalma szánja meg e sereget!
Áldj meg minket, Édesanyánk, itt az ősi kegyhelyen,
Családunkat, falunk, hazánk, szenteljél meg bennünket!
Szenteljed meg a világot, könnyes arcú Szűzanyánk,.
Tartsad rája kék palástod, mennyországunk lesz Csatár!